Hőszigetelő csőhéjak

A gazdasági válság következtében, mind az épületipar, mind az épületgépészet területén, egyre fontosabb a hasznosítható energia megtakarításának problémája. Ennek következtében, a korábban jelentős fizikai munkát igénylő szigetelési technikák mellett megjelentek a korszerű, kevés fizikai munkát igénylő, esztétikus szigetelő anyagokkal dolgozó szigetelő rendszerek.

A fűtéstechnikában leggyakrabban a csőhéjakat alkalmazzák, melyek zárt cellaszerkezetű, jó hőszigetelő képességű, párafékező, nedvességre nem érzékeny hőszigetelő anyagok. Mindezek mellet jó vegyszerálló képességű, rovarok, rágcsálók nem támadják meg, és a testhangok és rezgések csillapítására is alkalmas.

Megfelelő hőszigetelés nélkül a csövek radiátor módjára fűtik környezetüket azokon a helyeken is, ahol a felszabaduló hőenergiát nem lehet hasznosítani. Éppen ezért a fűtési-hűtési, valamint napkollektoros rendszerek csővezetékeit is hőszigetelni kell, hogy a megtermelt hőmennyiség ne szökhessen meg a környezet felé. Esetenként a hőmérséklet elérheti a 150°C-ot is, így nagyon fontos a megfelelő hőszigetelőanyag használata. A fennálló energiamennyiség pontos adatainak, valamint az amortizáció ismeretében, a gazdaságos szigetelés vastagsága is meghatározható, elkerülve az alul-, illetve túlméretezést. Ennek következtében a költségek is optimalizálhatók.

4 fő követelmény

Mivel ezek a rendszerek télen és nyáron is üzemelnek, fontos, hogy a hőszigetelés megfeleljen a változó környezeti hatásoknak is. A hőszigeteléssel szemben támasztott 4 főbb követelmény a következők:

• jó hőszigetelési tulajdonság, (hővezetési tényező = 0,040 W/mK )
• hőállóság, (-50°C és +175°C között, tartósan +150°C)
• időállóság, (kültéren is alkalmazható védőfesték nélkül)
• vízállóság (párazáró borítást nem igényel).

A rendkívül rugalmas, zártcellás szigetelőanyaggal megfelelően hőszigetelt, valamint egy szigetelés nélküli rendszer hatásfoka között, akár 10% különbség is tapasztalható.

Minden esetben csak azokkal a csőhéjakkal érdemes rendszert építeni, amelyek ezeknek a kritériumoknak megfelelnek, hiszen az átmeneti- és téli időszakban megtermelt energia nagy része elveszhet a rossz minőségű szigeteléssel, ugyanakkor a nyári időszakban, az alacsony hőállóságú szigetelés leolvadhat. Éppen ezért, a szakemberek és gyártók többsége a tervezés során javasolt minimális vastagságot írja elő.

Csak azokkal a csőhéjakkal érdemes rendszert építeni, amelyek ezeknek a kritériumoknak megfelelnek, hiszen ha a rendszer összegyűjtötte a szükséges energiát, akkor azt célszerű minimális hőveszteséggel a tárolóba eljuttatni.