Falak utólagos hőszigetelése

Csapadék és nedvesség elleni védelem céljából kiépített utólagos fal-, illetve pinceszigetelés összetett és bonyolult folyamat. Utólagos hőszigetelésre alkalmas technikák és technológiák között, ma már hazánkban sem könnyű eligazodni. Éppen ezért célszerű olyan szakcéghez, szakemberhez fordulni, mely mélyrehatóan foglalkozik épület- és hőszigeteléssel. Választása olyan csoportra essen, melyik nem egy anyagot, módszert alkalmaz, hanem a diagnosztikától a kivitelezési végigkísér egy szigetelési folyamatot, és minden esetben a legcélravezetőbb, leghatásosabb megoldásokat javasolja.

A nedvesedés problémája általában három okra vezethető vissza.

1. Megközelítőleg 35-40 év elteltével az épületek hiányos, illetve gyenge minőségű hőszigetelése elöregedik, a támasztott igényeknek és az elvárt hőszigetelési feltételeknek már nem felel meg.
2. Hasonló következményekkel lehet számolni, amennyiben a régmúlt technikai szintjének megfelelő hőszigeteléssel látták el az épületet, azonban annak hatásfoka a szigetelőanyagok rossz megválasztása, kevésbé jó anyagminősége, illetve a hibás tervezés következtében szerkezeti, valamint szigetelési problémákat okoz.
3. A harmadik, egyben legtöbbet előforduló ok, amennyiben az adott épület, a kor hőszigetelési technikájának megfelelően, magas építési- és anyagköltségek mellett, szakképzett szigetelési mérnökök bevonása nélkül készül. A magas költségeket felemésztő hőszigetelőrendszeren, hosszú távú hatékonyság helyett, már 3-4 év elteltével komoly problémák jelentkezhetnek.

A szerkezet utólagos javítása a legtöbbször sokkal nagyobb költségeket emészt fel, mintha már kezdetben, szakember által kiállított kivitelezési terv készült volna. A megfelelő hőszigetelő rendszer alkalmazása az épület értékének 7-10%-a, míg az utólag kiépített hőszigetelési rendszer ennek többszöröse.

A szerkezet károsodásának alapesete, amikor a főfal, a kapilláris hatás következtében szívja fel a talaj nedvességtartalmának egy részét. Bonyolultabb a feladat, amennyiben a magas talajvíz következtében, a víznyomást kell leküzdeni. Mindezek következtében a falon salétromlerakódás látható, ami a folyamatosan felfelé áramló nedvesség elpárolgásának következménye. A probléma orvoslásának első, egyben legfontosabb lépése a megfelelő diagnosztika. Kezdetben a fal nedvességtartalmának mérését szükséges elvégezni. Előfordul, hogy a falfelszín első látásra száraznak tűnik, azonban a belsejében, illetve a fal közé eső rétegeiben magas nedvességtartalom mérhető.

Adott épület falszerkezetében mérhető nedvességtartalmat mérsékelt fordulatszámmal működő fúróval szükséges végezni, nehogy a felmelegedett fúró kiszárítsa a furat közvetlen környezetét, ily módon torzítva a mérés eredményét. A mérés során a falszerkezet sótartalmát is mérik, ebből is következtetve az adott réteg nedvességtartalmára. Az úgynevezett nedvességmérő a falszerkezet telítettségét is méri, ami a falszerkezet típusától függően eltérő eredményekkel szolgál. E három tényező – a falszerkezet telítettsége, nedvességtartalma, valamint porozitása – segítségével már meghatározható az adott falszerkezet tényleges nedvességtartalmának mértéke.

Elsődleges cél, hogy a falban felfelé áramló nedvesség útját elzárja. Ebben az értelemben a vízszintes szigetelés is csak abban az esetben eredményes, amennyiben a falszerkezet mindkét oldala szabad, melynek következtében a felfelé áramló falnedvesség nem képes megkerülni a szigetelést. Ellenkező esetben a meglévő vízszintes szigetelést függőleges szigeteléssel szükséges pótolni, így biztosítva a függőleges falsíkok problémamentes vízzárását.