Párakicsapódás. A levegő képes nedvességet felvenni. Egészen addig, amíg az adott léghőmérséklethez tartozó telítési értéket el nem éri. Amint eléri a telítési páranyomást, a nedvesség kicsapódik. A magasabb hőmérsékletű levegő több-, míg az alacsonyabb hőmérsékletű levegő kevesebb vízgőzt, párát képes felvenni. Ha egy magasabb hőmérsékletű levegő, alacsonyabb hőmérsékletű felülettel érintkezik (pl.: meleg lakás levegője, a felfűtetlen -hideg- fallal) és ez a hőmérséklet nem haladja meg az un. harmatponti hőmérsékletet, akkor a levegő nedvességtartalma kicsapódik a falon, egészen addig, amíg annyi víz nem kondenzálódik, amit a levegő, még „képes megtartani”.
Látható, hogy három tényező kölcsönhatását kell figyelembe venni: - a levegő hőmérséklete, - a levegő páratartalma, - a helyiséget határoló felületek hőmérséklete. Ezért a hazai építési szabályok előírják, hogy egy lakott tér ki kell elégítse azokat a feltételeket, ami a jó közérzetet, hőérzetet, és a káros nedvesedések elkerülését (állagvédelmi megfontolások) biztosítja. 
Hőérzeti követelmény: a falak, padlók, födémek felületi hőmérséklete nem térhet el 3oC-nál nagyobb mértékben az adott helyiség levegőhőmérsékletétől. 
Állagvédelmi követelmény: nem lehet páralecsapódás (nedvesedés) sem a belső felületeken, sem a szerkezetek belül.
Ezek a feltételek megfelelő tervezéssel, megfelelő módon, megfelelő anyagoknak, a szakszerű beépítésével és rendeltetésszerű épülethasználattal biztosíthatóak.